A felnőtt fejjel újra elolvasott könyveknél fennáll a veszély, hogy azok a hibák, amik felett egy gyerek még elsiklik, a felnőtt számára már túl nagyok ahhoz, hogy ne csökkentsék az olvasás élményét. Egy kicsit így volt ez a Dél csillagával is. Bár most is lekötött a történet és elszórakoztatott, azért elvarázsolni már nem tudott. Bár nehéz megítélni, hogy a régi emlékek miatt vagy egyszerűen csak mert ma már jobban átlátom, túl sok meglepetéssel nem tudott szolgálni. A szereplőktől meg kicsit több dimenziót várok, itt pedig mindenki vagy jó volt, vagy rossz. Ez egy fiatal olvasó számára azt hiszem, még jó dolog, mert nem könnyű eligazodni az emberi motivációk között és sokkal könnyebb lekövetni, ha ezek nagyon egyértelműek és nem keveredik egy személyen belül jó és rossz, de hát ez a valóságban talán sosincs így.
Emiatt inkább a fiatalabb korosztálynak ajánlanám a könyvet, de persze az se riadjon vissza, aki már idősebb, hiszen ha csak egy kis időre is sikerül kikapcsolódni a mindennapokból egy kellemes kalandregénnyel, az egy felnőttnek is igen sokat ér. És kaland, sőt, fantasztikum van itt bőven, ami hogy is lehetne másképp, ha egy öklömnyi gyémánt váratlanul eltűnik és Jules Verne a szerző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése